Évekkel ezelőtt láttam meg ezt a ládás padot férjem szülői házának műhelyében. Első látásra egymásba szerettünk, és rövid töprengés után elkértem ŐT kedves apósomtól, arra gondolván, hogy hazaviszem, felújítom és becsben tartom. Még néhány évnek el kellett telnie, mire Békéscsabáról Budapestre utazhatott, és még ezután is türelmesen várakozott arra, hogy megtartsam az ígéretem és megszépítsem. Időközben született három gyermekem, de a bútort nem felejtettem el. Néhány hete, lelkes segítőim társaságában végre kezelésbe vehettük - izgatottan várjuk, mit tudunk kihozni belőle!
Itt pedig már rajta van az alapozó réteg:
A többi egyelőre titok... Hétvégén remélem megint tudok rajta dolgozni. Folyt. köv.
