A nyár folyamán már újítottunk fel bútort. Akkor annyira megfogtak ezek a régi tárgyak, hogy kicsit jobban szétnéztem a házunk táján, és ezúttal egy nagyitól származó hokedlin akadt meg a szemem. Nem akartam, hogy elveszítse kopottas báját, így a lepattogott, repedezett festékhez nem nyúltam. A fiókot borító pozdorja lapokat lefeszegettem, és ezt is illetve az ülőke részét is bevontam viaszos vászonnal - ehhez kipróbáltam a nemrég beszerzett tűzőgépemet, ami mondhatom egész jól működött. Új bútorgombot is kapott a kicsike, ami már régóta várta, hogy méltó helyére kerülhessen.
Ez volt a kiindulási alap:
És megszépült.
És persze a picurkám is imádja :)))
Hát igen...ilyen anyukánál jó gyereknek lenni.Remélem ők is szeretni fogják ezeket a régi dolgokat,nagyon fontosnak tartom hogy ne rohanjon mindenki az ikeába antikolt bútort venni, amikor lomtalanításnál meg ezeket dobálják ki mert szemét.Ügyes vagy!
VálaszTörlésKöszönöm!
VálaszTörlésBogi már most imádja húzogatni a fiókokat! És igen, én is fontosnak tartom, a régi tárgyak megőrzését. Csak sajna errefelé hiába is próbálnék lomtalanításkor szert tenni hasonló szépségekre, mindig megelőznek... és nem az olyanok mint MI. Ha érted mire célzok.... úgyhogy addig is, míg nem jutok el valami jó bolhapiacra csak csorgatom a nyálamat :)